

A Cabaret című előadásban láttam őt először. Gyönyörű volt, az előadás pedig fantasztikus. Helyrevezetőként dolgoztam akkor a Szabadkai Népszínházban a gimnáziumi éveim alatt, mekkora szerencse, hogy ezt az előadást is láthattam estéről estére, sokszor. Nem elégszer, most már úgy gondolom. Azóta eltelt húsz év, akkor meg sem fordult a fejemben, hogy Kalmár Zsuzsával egyszer négyszemközt beszélgetek majd a fiatalságáról, a szerelméről, aki azóta a férje és három gyermekének édesapja, és hogy a sors úgy hozza, hogy közös harcainkról és csalódásainkról is szót ejtünk.