

Sohasem értettem azokat a fiatalembereket, akik bírói vizsgát tettek, és falusi vagy városi kis csapatok meccsein bíráskodtak. Nézőként mindig hallottam a bekiabálásokat, a sértő és mindig hangos megjegyzéseket, aprópénzért vállalták ugyanis, hogy a felmenőiket (elsősorban az édesanyjukat) sértegessék a pálya szélén napraforgót és tökmagot rágcsáló, ráérő és szórakozni vágyó, esetenként kapatos nézők. A legenyhébb bekiabálások közt jegyeztem fel annak idején azt, amely így hangzott: „Bíró, ha elromlott a fütyülőd, vedd elő a másikat!”