

Több évtizeddel ezelőtt, amikor az akkori Jugoszlávia és a szintén akkori Magyar Népköztársaság között javultak a kapcsolatok, meglendült a kereskedelmi árucsere-forgalom, az ottani szerbekről és az itteni magyarokról a politikusok kijelentették, hogy ezek a kisebbségek hidat képeznek az országok közötti együttműködésben, azaz már a puszta létük is hozzásegít a jószomszédi viszonyok alakításában, építésében. A korabeli gyakori kétoldali tárgyalások szünetében aztán az egyik pártvezető vicces próbált lenni, és megjegyezte: „Figyelni és vigyázni kell a hídra, mert azon járni, közlekedni szoktak…”